Korábban említettem, hogy egy hónapunk van lakást találni, addig a cég fizeti a szállást, utána nekünk kell megoldani. Így már a kiutazás előtt is egyik kedvenc éjszakai elfoglaltságom volt, hogy a http://www.propertyguru.com.sg oldalt böngésztem. Ez alapján próbáltuk belőni az igényeket és lehetőségeket. 
Az első ami meglepett, az árak. Tudtam, hogy nem lesz olcsó, de
azért volt bennem valami remény hogy ezért a sok pénzért valami extrát is kap az ember....
3 nagyobb kategóriára oszthatóak az ingatlanok. Az első a családi ház/ ikerház/sorház. Ezekhez némi kert is tartozik és természetesen a legdrágábbak. Ezeket több ok miatt vetettük le. Egyrészt az ár, illeve úgy voltunk vele, hogy a kertbe úgysem megyünk ki, ha ott a közelben a tengerpart. Aztán ott volt az az érv is (nekem), hogy a földszinten nagyobb eséllyel jönnek csúszó mászó dolgok, huszadikra már csak a repülni is tudók maradnak :) Lakásból kétféle van. A HDB, ami olcsóbb, főleg a helyiek laknak és semmi közös dolog nincs. A condo pedig a drágább, (általában szebb) és mindig tartozik hozzá legalább egy közös medence, de sokszor konditerem, játszótér, teniszpálya, squashpálya, grillezők... is. Mi utóbbi mellett tettük le a voksunkat, lehet hogy nincs saját kert, de legalább a füvet sem nekünk kell nyírni. ;)
Ami nekem még érdekes volt, hogy amikor az alaprajzokat nézegettem, észrevettem, hogy nagyon sok lakásnál a konyhából nyílik a kamra, abból meg a vécé. Ezt minigarzonnál még megérteném, hogy esetleg nem lehetett másként megoldani, de itt 100 m2 körüli lakásokról volt szó. Cserében a kamra viszonylag nagy, 4 m2. Kiderült, hogy itt jellemzően nem a lekvárokat tárolják a kamrába, hanem a filippínó bentlakó bejárónőt. Itt nagy divat, szinte minden családnak van egy. Tőlünk is megkérdezték az elején, hogy szeretnénk-e egyet. Bevallom, nem érezném magam túl komfortosan, ha egy vadidegen is lakna velünk a lakásban, illetve folyamatosan sajnálnám szegényt, hogy egy ablaktalan, klímátlan spejzben lakik. Szóval ez az opció le lett szavazva, éljenek a lekvárok!
(A következő kép egy ilyen kamra, csak a matrac lett kivéve. Látszik, hogy csak egy ágy meg egy tároló az egész )
Általában jó anyának tartom magam, de lakáskereséskor ez a hitem megdőlt. Aki próbált már kisgyerekkel lakást nézni, azt talán tudja mire gondolok. Szombaton voltunk az ingatlanossal 5 lakást megnézni. A kövezkező (és ehhez hasonló) jelenetek ismétlődtek:
- Jé, nézd fiam milyen klassz itt a medence!
- Tényleg. Úszhatok benne?
- Nem, most nem.
- Jé, nézd fiam, milyen szuper játszótér!
- De jó, játszhatok?
- Nem, mert menni kel megnézni a lakást.
- Mama, ez nagyon szép, neked is tetszik?
- Igen, nekem is ez a kedvencem.
- Jó, akkor ide költözünk?
- Nem, még elmegyünnk megnézni 4 másikat... (Ami persze közelébe sem ért az elsőnek)
Gondolom nem kell említenem, hogy volt némi hiszti is közben illetve csokoládéval való megvesztegetés. A nap tanulsága, gyerekkel max 1 lakást lehet egy nap megnézni!
