Nem vagyok (nagyon) válogatós, ha ennivalóról van szó. Nem korlátoz semmilyen vallási vagy meggyőződésbeli dolog, hogy mit ehetek. Nyilván nekem is vannak kedvenc ételeim, de nyitott vagyok (szinte) mindent kipróbálni csak a nagyon csípőset nem bírom. Sokmindent ettem már életemben, a zsiráfhústól a hernyóig szinte mindent. Tengeri herkentyűket és keleti kajákat kimondottam kedvelem, így semmi okom nem volt rá, hogy ezen aggódjak a költözés kapcsán. Nem kellet csalódnom, nagyon finomakat ettünk eddig, és hát az elvem hogy majd csak leolvad magától az a felesleges pár kiló sem valósult meg (még)...

Ideiglenes szállásunkon teljesen felszerelt konyha van, amit edig nem nagyon vettünk igénybe. (Illetve csak a hűtőjét) Egyrészt akkor túl sok mindent be kéne szerezni (só, bors...) és innen úgyis továbbköltözünk. Másrészt olcsó elmenni és étterembe enni. Az árak természetesen kategóriától függnek, de nagyon sok (helyi) gyorsétterem és kifőzde van ahol 5-10 dollárért jól lehet lakni. Illetve vannak a "hawker center"-ek ahol a helyiek esznek, itt még olcsóbban lehet enni. Bevallom, ez utóbbit még nem próbáltam, de csak azért mert eddig nem volt a közelben. Egyszer azt is útbaejtem. 

Ami nekem meglepő volt, azok az adagok. Azt gondolnám, hogy a törékeny kis ázsiaiak csak csipegetnek. Eleinte gondolkodtam, hogy majd mindenből dupla adagot eszek. Ehhez képest a levesestál az akkora mint nálunk a tálaló edény és a tegnapi közepes adag tésztám is tuti extra nagy felárral futna otthon. Kérdeztem helyi kollégákat, hogy hogy is van ez, hogyan maradnak ilyen vékonyak. Azt mondták, hogy régen a szegénység miatt az ebéd volt a főétel, mást nem nagyon ettek. Azóta már rég megtehetnék, hogy napi háromszor normál adagot fogyasztanak, de valahogy ez bennük ragadt. (A képen a tojás méretéből kb be lehet lőni az adagot)

Egyetlen problémánk van csak, a gyerek. Szinte semmit sem hajlandó megenni, helyi kajákból kizárólag a pálcikás husi csúszik neki. Igaz, abból dupla adag is (köret nélkül). Hiába próbáljuk győzködni, hogy legalább kóstolja meg, ránéz és közli hogy nem szereti. Sültkrumplit és pizzát követel. Kínomban már a helyi mekit is meg kellett látogatnunk, mert nem lehet minden nap kétszer pálcikás husit enni.

(Ha valakinek van jó ötlete mivel lehet rávenni új ételek kipróbálására, írja meg! Észérvek, példamutatás, könyörgés, megvesztegetés, fenyegetés, éheztetés nem jött be... Egyetlen múdszer ami eddig működött, az a megtévesztés. Pl limonádét akart, de árpaszörp volt csak. Azt mondtam ez helyi limonádé és simán bevette. Amúgy rágógumi íze van, így még jobban is ízlett neki)

Voltunk már élelmiszer boltba párszor, de inkább csak körülnézni, illetve pár apróságot venni. Gyakorlatilag mindent lehet kapni, az ár pedig nagyon változó. A marhahús például többször annyiba kerül mint a rák, nálunk ez kb fordítva van. Kedvencem a gyümölcs és zöldségpult, bár bevallom ezek kb 50%-át még életemben nem kóstoltam és 30%-ot meg sem tudnék nevezni. Az egyik új kedvenc a sárkánygyümölcs (vagy pitaja vagy kaktuszgyümölcs) Ebből bármennyit meg tudnák enni. Természetesen gyerek ragaszkodik a görögdinnye, mandarin, alma vonalhoz, de előbb utóbb megéhezik annyira hogy kipróbálja!