21 nap. Állítólag ennyi idő kell ahhoz, hogy valami megszokássá váljon. Ezek szerint Szingapúri lakos lettem, hiszen ennyi ideje vagyunk itt. Rohan az idő! Valóban otthon érzem magam, akkor is, ha még csak ideiglenes szálláson vagyunk. Reggelente nem azon gondolkodom hogy vajon mekkora a dugó a Szentendrein befelé, hanem hogy vajon ma mennyire lesz tele a metró. A meleg ruhák továbbra is a bőröndben pihennek, csak egy kardigánt vittem be a munkahelyre az időnként túlhűtött iroda túléléséhez.
Lássuk akkor hogy is áll a mérleg, mit sikerült ezalatt a 3 hét alatt elérni:
- Megtaláltuk álmaink lakását, lepapíroztuk, jövő héten be is költözünk (bár én még nem láttam)
- Megkaptuk a papírjainkat, most már teljes jogú helyi lakosok vagyunk
- Gyereket beirattuk iskolába, tetszett neki és nagyon várja (még)
- Bankszámlát nyitottunk (igaz pénz még nnincs rajta)
- Van helyi buszbérletünk (gyereknek az ingyenes is elintézve)
- Sok-sok helyi ételt megkóstoltunk (bár az egzotikusabbak még hátravannak)
- Találkoztunk már magyarokkal és dél-afrikaiakkal is
- Első naptól kezdve dolgozok, egyenlőre jelentős túlórával, így a fentieket munka közben/után kellett intézni
- És ami a legfontosabb, hogy elkezdtük felfedezni Szingapúrt és jól érezzük magunkat
Ami még hátravan:
- Költözés
- Konténer megérkezése/kipakolása (erről még nincs hírem de nem sok reményt látok rá hogy ideér jövő hétre...)
- Tengerpart közelről megtekintése (nagyon fontos)
- Fényképezőm használatba vétele
Költözés előtt nagyon sok kérdés és bizonytalanság volt bennem, hogy vajon jó döntés-e (megint) költözni, de eddig egyszer sem bántunk meg!
