Hol is kezdjem? 5 napja érkeztünk Szingapúrba, de sokkal többnek tűnik. Valahogy olyan természetes hogy itt vagyunk.
A repülőúton nem volt semmi gond, azon kívűl, hogy nem sikerült olyan sorba ülni ahol van extra hely a lábnak. Ez főleg Jnek okozot gondot, mi elvoltunk. Doháig bő 5 óra az út, a gyerek ezalatt semmit nem aludt, annyira fel volt dobva. Ezen a képen éppen azt mutatja, mennyire örül, hogy költözünk.Boldogságához nagyban az is hozzájárult, hogy már előre beígértem, hogy ő is kaphat majd egy alvóspárnát a repülőre. Ezt a békásat azonnal magáénak érezte, mire a 10 négyzetméteres boltban a pénztárig eljutottunk, már neke is lett. Babi Popcorn az új kedvenc neve.
A második út már 8 órás volt és éjszaka, ezen kb 2 órát sikerült aludnia. Én tudtam volna többet is, de nem hagyot... Reggelre érkeztünk, már vártak minket a reptéren, rögtön a szállásra mentünk. Anno több lehetőség közül választhattam, az egyik legszebbet sikerült. Nos mikor a szobába megérkeztem, első dolgom volt hogy megnézzem, tényleg ezt néztem-e. A valóság és a weboldal között mondjuk úgy hogy akadt némi különbség. Sejthetitek, hogy nem a valóság javára. Kiderült, vannak emeletek amik már fel vannak újítva, hát a miénk még nem. Mindegy, végülis nem vészes, csak nem erre számítottam.
Az első amit teszteltünk az ágyak voltak, nekem 2 óra fért bele, mert aznap délután már jelenésem volt az irodában. Meglepően frissnek éreztem magam, bár a kinézetem ezt nem támasztotta alá... Az irodából fantasztikus a kilátás, a kollégák kedvesek csak folyton eltévedek. Több emeleten vagyunk elosztva, így sokat kell mászkálni és már többször rossz emeleten szálltam ki, ami fel sem tűnt... Ebbe is belejövök nem gond.
És ha már az eltévedés. Eddig jól tudtam tájékozódni, de úgy látszik ez a képességem otthon maradt. Rögtön első nap belevetettem magam a helyi tutiba és metrózok. Ezzel a részével nincs is gond, de itt komlett földalatti városok vannak. (Ilyet már láttam Torontóban, ott a hideg miatt volt, itt meg a meleg miatt.) Első három napban sikerült minden nap máshol felbukkannom a föld alól, természetesen egyszer sem ott ahol kellett volna... De kint már működik a GPS, ami hazavezet. A kijáratoknál pedig érdekesebbnél érdekesebb alkotások vannak. Lehet holnap körbemegyek és lefotózom az összeset.
Egy hónapig leszünk az "átmeneti szálláson" december elsején pedig költözünk a saját bérleménybe. Ma lakásnézés volt a program. Előre megbeszéltük hogy mit is szeretnénk és mennyit fizetünk max. Aztán elmentünk Sentosa szigetre és minden elvünk repült. Szerelem első látásra. Gyakorlatilag olyan ott lakni, mintha folyamatosan nyaralna az ember. Még tisztázni kell hogy az iskolabusz kijár-e oda, de ha igen akkor a lakáskérdés el is dőlt. 4 iskolát már műltkor megnéztünk, illetve én on-line szinte az összeset. Megvan a kedvenc, oda szerdán megyünk vissza és ha minden jól megy be is adjuk a jelentkezést. Tegnap voltunk a bevándorlási hivatalban is, nagyon gördülékenyen ment az egész, jövő héten postázzák a kártyákat.
Holnap lesz az első igazi szabadnap, gyerek szabadkezet kapott, hogy ő választhat mit csinálunk. Első terve az volt, hogy a szálláson legózunk. Aztán 5 perc múlva (némi ráhatás után) már a madárpark volt a nyerő, majd a Univarsal Studios. Aztán elment aludni, J pedig elhatározta hogy reggel még megpróbálja meggyőzni hogy a viziparkba menjünk. Majd jelentkezem mi lett a vége....
