Mikor pesten a reptéren becsekkoltunk, a hölgy kissé meglepődve kérdezte, hogy valóban csak 3 napra megyünk?!? Az út tovább tart! Itt kellett volna megfutamodni, de az nem az én stílusom... Na meg már késő is volt, az egyik kedves szomszédunk, aki kivitt a reptérre már hazament.

Az úgy volt, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy gondoltam, jó ötlet, hogy kiugrunk pár napra (a költözés előtt 10 nappal) körülnézni. A cég úgyis fizeti és nekünk is lesz némi fogalmunk róla mi vár ránk. Lehet a búcsúbulik sorozata hatott már az agyamra? Szerencsére annyi lélekjelenlétem még volt, hogy a gyereket ebből kihagytuk, ő még nagyizik egyet a költözés előtt. Bár váltig állította hogy ő szeret repülni, erről majd újra megkérdezem 13 óra repülés után...

Lényeg a lényeg, férjemmel repülőre ültünk, hogy 3 nap alatt iskolákat és lakásokat nézegessünk, én meg még az irodába is beugrottam, csak hogy garantáltan ne legyen egy szabad percem sem. Az út viszonylag simán ment, bár mikor 5+ óra repülés után Dohában átszálltunk megfogadtam, hogy a következő majd 8 órás részt én majd végigállom. Persze elég gyorsan leültettek és mivel sikerült jó helyet foglalni még 1-2 órát aludni is tudtam!

Helyi idő szerint reggel 9-kor érkeztünk és meglepően frissnek éreztem magam. (Ez egészen addig tartott amíg a szállodában meg nem láttam az ágyat...) Első feladatunk volt pénzt szerezni, mivel Mo-n nem találtam pénzváltót ahol lett volna Szingapúri dollár. És ugye a taxit ki kellett valahogy fizetni. Találtunk is egy sarkot, 3 különböző bank automatájával. Az első elkérte minden adatomat, majd kiírta, hogy az ATM funkció nem működik. Hurrá! A második a számomra érthetetlen hibaüzenettel válaszolt KP iránti kérelmemre: "Service Area Exceeded". Tudjuk, hogy három a magyar igazság, itt már szerencsénk volt és pénzünk is lett. Természetesen a  taxis csak lesett hogy miért akarunk készpénzzel fizetni és felsorolta hogy milyen típusú kártyákat fogad el illetve többfajta applikációval is lehet fizetni....

Végül megérkeztünk a szállodába ami hiper szuper 5 csillagos, de engem ott és akkor csak az ágy puhasága érdekelt. (Jelentem tökéletes) Gyorsan megreggeliztünk, majd másfél óra alvás után összeszedtem magam és elindultam az irodába.

Mivel látótávolságra volt és a GPS is csak 1km-t mondott, gyalog vágtam neki. Kis séta az öböl partján, pont jól fog esni. Na ez az elmélet kb fél perc után dőlt meg, ugyanis ráébredtem mit jelent a 90%os páratartalom... Addig azt gondoltam hogy majd az irodához közel keresek lakást és reggelente sétálok. Hááaát, most már nem gondolom úgy...! Éljen a taxi és a tömegközlekedés! 
A séta egyébként nagyon klassz volt, sok érdekes dologgal találkoztam, színes állatokkal, a híres Merlionnal és még egy borfesztivál is volt. Dacolva az elemekkel hazafelé is sétáltam, igaz, első utam a zuhanyba vezetett.

Amíg én dolgoztam, férjem iskolákat nézett meg. Az esti látogatásra én is becsatlakoztam. Nagyon tetszett amit láttam, teljesen másként gondolkodnak mint itthon. Első pár évben nincs osztályozás és házifeladat. Játékosan tanulnak, figyelik, hogy ki miben erős. Először arra koncentrálnak ami jól megy, hogy legyen sikerélmény. Utána fokozatosan térnek át a kevésbé kedvenc tárgyakra. Így simán elképzelhető, hogy az első év után egyik gyerek már kíválóan számol de mondjuk olvasni nem tud olyan jól, míg a másik fordítva. Persze egy idő után mindenki megtanul mindent, de elfogadják, hogy mindenki más tempóban és módon jut el oda. (Ezt négyből négy iskola gondolta így.)

Az iskolákról még annyit, hogy nálunk csak nemzetközi jöhet szóba, mivel az államiba szinte csak helyiek járnak. Először mindig a közelben lakó helyieket veszik fel. Utána jönnek a messzebb lakó helyiek. Harmadikként a közelben lakó állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezők, végül a többiek. Mivel mi utóbbi kategória leszünk, (és még nem is tudjuk hol fogunk pontosan lakni) bejutni csak a gyengébb iskolákba tudnánk. (De még az is kétséges így évközben) Így marad a combos tandíj, de cserébe kíváló oktatás. 

A nap további része eseménytelenül telt, gyorsan megvacsoráztunk, ittunk hozzá egy sört, (egy sőr ára = főétel ára) aztán beájultunk az ágyba.